Mennyi blokkot lehet egyszerre megtisztítani?

Mennyi blokkot lehet egyszerre megtisztítani?

A magát spirituálisnak tekintő emberek között gyakorta szokás blokkoldásról vagy tudatalatti oldásról beszélni. Izgalmas, és felemelő, hogy minden rajtunk múlik – elvégre elég csak a megfelelő módszerrel a megfelelő blokkot megtalálni és hoppá! a problémánk szinte varázsütésre elmúlik. Vagy mégsem?

kép forrása: pixabay.com

Az a helyzet, hogy gyakorta nem. Nem azért, mert rossz a módszer. Nem azért, mert emberünk nem jó vagy “nem hisz eléggé” vagy benne bármi hiba lenne. Hanem azért, mert másról van szó. Látom, mennyire sokan keresnek szent grált, miközben mintha teljesen elfeledkeznének a hétköznapi egyszerű lehetőségekről. És bevallom, én is voltam abban a cipőben, hogy elragadott a varázs. Azt hittem, megtaláltam az esszenciát, és innentől simán mehet minden, közben csak a szemellenzőt levenni felejtettem el.

Az élet a maga hullámvölgyeivel és hegyeivel teljes. Szerény számítás szerint is egyszerű hétköznapból jóval több van benne, mint csillogós ünnepnapból. Mivel töltjük meg? Mi az, ami miatt ma azt mondod, hogy érdemes élned? Mi az, amivel ma benne vagy az életedben?

Egy-egy mosoly akár egy ismeretlennek. Épp kimondom a barátomnak, hogy elismerem, milyen jó abban, amit tesz. Vagy épp megbeszéljük, hogy mi nem tetszik, mi megy nehezebben és így valamennyivel máris könnyebb lesz.

Valamennyivel. Ez a kulcsa az egésznek. Van az a helyzet, hogy olyan blokkot találhatsz, vagy olyan történt, aminek a feloldása, feldolgozása egyik napról a másikra nem megy. Ez teljesen rendben, mert nem is mehet. Ha eldugult egy vezeték, vagy besárgult a zuhanytálca, akkor sem lehet feltétlen egyszerre lemosni róla a koszt. Bőven elég mindig csak annyit, amennyit enged. Amennyi rárakódott az utóbbi két hétben és még valamennyivel (némivel) többet. Aztán egy vagy két hét múlva ugyanez. Mindig csak annyit amennyit enged és valamennyivel többet. És aztán tiszta lesz.

Életöröm és változás

Életöröm és változás

A vázlat életre kelt, színeket és fényt, ragyogást kapott.

Hogy éled meg a változást, kedves Olvasó? Mersz-e hinni bízni, mennyi a félelmed és azzal mit tudsz kezdeni? Mondod-e, kéred-e azt, amit szeretnél?

Kimondva, leírva, megfestve, cselekedve.

Olyan személynek készült, aki hatalmas változások előtt áll az életében. Több örömöt, boldogságot, pénzt önkifejeződést szeretne. Ezért dolgozik, ezért tesz. Új vállalkozást indít, izgul. Hiába készült elő gondosan, még azért ott a kétely: “vajon jól csinálom-e, amit teszek?” , ” “vajon elég jó vagyok-e?”….

Azért készült, hogy a változás örömteli legyen, lehető legkevesebb szenvedéssel. Hiszem, hogy a szenvedés választható, elengedhető. Ami nem egyenlő azzal, hogy olykor ne fájna semmi sem. Mert fáj. Sok minden fáj, ami már nem épít, idejétmúlt, felesleges. A spirál a lendület viszont felemel. Hiszen ez az, aminek eljött az ideje.

Ideje megélni az életörömet.

Kívánom, hogy minél inkább haladj az élet áramlásával és úgy élj meg, legyen részed egyre több örömben, bőségben, szépségben és csodában! Kívánom, hogy egyre többet teremts mindenből, amit igazán szeretnél és elengedd azt, ami nem épít!

A vázlat

A vázlat

Kimondva. Leírva. Az erő itt kezd tudatossá, megformálhatóvá válni.

Pusztán töprengsz, vágyódsz vagy meg is fogalmaztad, ki is mondtad? Legalább magadnak bevallottad?

Imádom, ahogy a papíron megelevenedik az első forma. Azelőtt is látok valamit, és az izgalmas, hogy itt és amikor már festem egyre színesedik-tarkállik, elevenedik, kel életre. Sorozatban meg is mutatom, hogy miként változik át egy vázlat festménnyé.

Először én is csak sejtem, csak az irányt tudom. Hívás van, indulás. Aztán az első lépés. Aztán a következő, de mindig csak szépen sorban, sosem szaladhatok előre. Sosem hamarkodhatom el, nem türelmetlenkedhetek, ugyanakkor tempózni fontos, hogy ne is legyen tötymörgés belőle.

Már gyakran a vázlat is hat. Az is lépés, az energia a földön formálódik. Nem is kell ezt túlmisztifikálni. Aztán még az is lehet, hogy hamar életre kel, gyorsabban haladsz mint bármikor is hitted.

Akár csak az életben.

Három generáció

Három generáció

Három generáció

Ajándékba készült, az gyermek, az édesanya és a nagymama összetartozását fejezi ki.

Különösen kedves volt számomra megalkotni, mivel egy barátnőm kért fel. Viszont mégis keveset tudtam a szülő-nagyszülő közti kapcsolatról, hármójuk pontos viszonyáról.

Barátnőm utána mondta el, mennyire kifejeztem, hogy ők hárman egymásnak mindig ott vannak mindenben. Jöhet bárki, bármi, nem engedik egymást bántani. Rengeteg kihívással néztek szembe. Volt, nagyon sokszor, hogy nem értettek egyet. Volt, hogy sírtak, csorogtak a könnyek. Felálltak. Aztán nevettek, gyakran nevetnek.

De az összetartozásuk és a szövetségük soha senki és semmi által nem kérdőjeleződhet meg. Mert az tart és egyre erősebb.

Boldog Karácsonyt kívánok a Nagymamának!

Tökéletes tökéletlenség

Tökéletes tökéletlenség

Ismerős az, amikor mindig vársz valamire? Nem is mindig tudatosan… Majd, amikor szebbet tudok csinálni, majd amikor már türelmesebb leszek, majd ha kiskutyám lesz, majd, majd majd…

Egy baráti beszélgetés közbeni kifakadás ihlette ezt a képet. Pont az állandó várakozás volt a téma Várunk, hogy tanuljunk, várunk, hogy változtassunk… Várunk, várunk… Mire? Hogy majd jobb lesz? Attól is lehet még jobb, és akkor is majd várni fogunk?

Nem.

Párkapcsolatban is, ha az alap szerelmes szeretet megvan (nemcsak a kémia hanem amikor nem is tudod miért őt szereted, csak szereted), ekkor miért is mondanánk, hogy „Menj, dolgozz még magad a sebeiden, vagy oldd meg kérlek ezt vagy azt a problémádat, és akkor lehetünk együtt….” Ha az élet úgy rendezte, hogy egymás mellé kerüljünk, logikusnak tűnhet, hogy most van dolgunk és nem pedig várni. Akartak lebeszélni. Sokan mondták, még megannyi megoldandónk van mindkettőnknek, majd akkor álljunk szóba egymással. Tudtam, hogy nekem is számos gubancom van, amit bogozok serényen . A szándék mindig megvolt a továbblépésre, nem is kérdés. Hálás vagyok, hogy segítjük egymást. Bőven elég egyszerre egy-egy aktuális projektre koncentrálni, aztán meglátjuk, mi lesz. Ennek hatására le tudtam szokni az állandó aggódásról, hogy mi lesz és a kényszeredett tervezésről, hogy minek kellene lennie. Paradox módon ezáltal pedig lett egy sokkal boldogabb és motiválóbb jövőképem.

error: Content is protected !!